Betegségekről részletesebben

- Akut (heveny) középfülgyulladás
- Akut orrmelléküreg-gyulladás (arcüreg, homloküreg, rostasejtek,
iköböl)
- Fülzúgás (tinnitus)
- Hallójárat (külsőfül) gyulladás
- Krónikus (idült) középfülgyulladás
- Preauricularis fistula (fül előtti sipoly)
Akut (heveny) középfülgyulladás
Általános tudnivalók
A heveny középfülgyulladás a dobüreg, azaz a dobhártya mögötti térség fertőzéses állapota. Jóval gyakrabban fordul elő kisgyermekkorban, míg időskorban kifejezetten ritkaságszámba megy. Hajlamosíthat rá az orrmandula megnagyobbodása, illetve felső légúti fertőzés, valamint a szeles, változékony, hideg idő is. Alapvetően savós és gennyes formát különböztetünk meg.
Heveny savós középfülgyulladás
A savós középfülgyulladás oka elsősorban az orrgaratban keresendő. Ugyanis a dobüregi légnyomás kiegyenlítése az orrgaratból induló fülkürtön (Eustach- kürt) keresztül történik, és ha ez a mechanizmus nem működik megfelelően, például kisgyermekeknél az orrmandula fizikailag zárja el a fülkürt bejáratát, vagy nátha esetén a gyulladt, duzzadt orrgarati nyálkahártya, akkor a középfül üregrendszere nem kap levegő utánpótlást, és az üregben vákuum keletkezik. A negatív nyomás savót szív ki a nyálkahártyából, így a dobüregben idővel a levegő helyét savós váladék fogja elfoglalni. Ez akár 1-2 óra alatt is létrejöhet, és legtöbbször erős fájdalommal, füldugulással jár, de sokszor nem társul hozzá hőemelkedés vagy láz. Vizsgálat során a dobhártyát ilyenkor behúzottnak (valójában benyomottnak) látjuk, mivel a külső légnyomás nagyobb, mint a dobüregi nyomás. Ezen kívül a dobhártya erezettsége fokozódik, sőt hosszan tartó savós középfülgyulladás a dobhártya átmeneti megvastagodását is maga után vonhatja.

A savós középfülgyulladás kezelése az elsődleges –orrgarati- probléma megoldásán alapul. Ez azt jelenti, hogy lohasztó orrcseppet kell napjában többször is, lógatott fejhelyzet mellett az orrgaratba csepegtetni. Emellé általános gyulladáscsökkentőt, esetleg antihisztamint adunk. Az esetek nagy részében ez megoldja a problémát, azonban elhúzódó esetben a fül felszúrása (paracentesis) meggyorsítja a gyógyulást és a hallás megjavulását. Antibiotikum adása csak bakteriális felülfertőződés esetén szükséges.

Nagyon ritkán, de jelentős mértékű, hirtelen nyomásváltozás is okozhat savós középfülgyulladást, ezt aero otitisnek hívjuk. Leggyakrabban repülőút során, fel- vagy leszállásnál alakul ki. Kezelése megegyezik a fertőzéses eredetű savós középfülgyulladáséval.
Heveny gennyes középfülgyulladás
A savós középfülgyulladással ellentétben a gennyes középfülgyulladás nem mindig rossz fülkürtműködés talaján alakul ki, viszont maga a kórokozó itt is általában az orrgaratból származik, és a fülkürtön át jut a középfülbe. A gennyes középfülgyulladás baktérium okozta fertőzés. Klasszikus formáját Streptococcus, Staphylococcus, vagy Haemophilus okozza, de egyre gyakrabban találkozunk gram negatív baktériumokkal is. A betegség tünetei és kezdeti lefolyása hasonló a savós középfülgyulladáshoz, azonban jóval gyakrabban társul hozzá hőemelkedés vagy láz. A dobhártya gennyes középfülgyulladásnál csak a legkorábbi fázisban behúzott, egy idő után a felgyülemlő genny inkább már kifelé domborítja. A dobhártya egésze vörös, megvastagodott, és általában a fájdalom is erősebb, mint a savós formánál.

A gennyes középfülgyulladás kezelése megegyezik a savós középfülgyulladás kezelésével (lásd feljebb), azonban a szövődménymentes és gyors gyógyulás miatt ilyenkor javasolt a fülfelszúrás és az antibiotikum adása is. Természetesen –bár nagyon ritkán- a felszúrásnak is lehetnek szövődményei, de ha adott esetben nem szúrjuk fel a fület, azzal nagyobb veszélybe is sodorhatjuk a beteget! A gennyes középfülgyulladás életveszélyes szövődményekhez is vezethet, például agyhártyagyulladás, csecsnyúlványgyulladás, agytályog, vagy szepszis is kialakulhat. A szövődmények nagy része csak műtéti úton rendezhető. Néha a genny olyan gyorsan felgyülemlik, hogy 1-2 óra alatt kiszakítja a dobhártyát, és fülfolyás alakul ki. A genny által kiszakított dobhártya rosszabbul gyógyul, mint a felszúrás sebe, ezért is célszerű a szakadást felszúrással megelőzni. Mindenesetre a dobhártyán keletkezett lyuk legalább 95%-ban spontán pár nap alatt bezáródik.

A középfülgyulladás –főleg a gennyes forma- kontrollja nagyon fontos. Ugyanis néha a kezelés csak a panaszokat szűnteti meg, de némi váladék visszamaradhat a középfülben, ami hosszú távon hegek kialakulásához, hallásromláshoz vezethet.
Akut orrmelléküreg-gyulladás (arcüreg, homloküreg, rostasejtek,
iköböl)
Az alábbiakban a 2012-es európai ajánlás (2012- Rhinology - Fokkens et al. - European Position Paper on Rhinosinusitis and Nasal Polyps 2012) alapján ismertetjük az akut orrmelléküreg-gyulladást (akut rhinosinusitis - ARS).

Az akut orrmelléküreg-gyulladás (ARS) az orr- és melléküregrendszerének (arcüreg, homloküreg, rostasejtek, iköböl) fertőzéses eredetű gyulladásos állapota, mely orrdugulással és/vagy orrváladékozással (előre vagy hátracsorgás) jár, amit kísérhet arcfájdalom, és/vagy szaglászavar. Ezek a panaszok rövid időn belül, napok alatt alakulnak ki, és 12 héten belül elmúlnak. A lassan, fokozatosan, hetek-hónapok alatt kialakuló, és 12 hétnél hosszabb ideig fennálló, orrdugulással, garati váladékcsorgással, szaglászavarral járó orrpanaszok nem akut fertőzésre jellemzőek, ott más jellegű orrbetegséget (krónikus orrmelléküreg-gyulladás, allergiás nátha, orrsövényferdülés, stb.) kell keresni.

Felnőttekben az akut orrmelléküreg-gyulladást nagyrészt vírusok okozzák, és általában rövid időn belül lezajlik, és spontán elmúlnak a panaszok. Számos erre vonatkozó kutatás összegzése alapján 10 napra tehető a fertőzés felső határa, azaz 10 napon belül várhatóan meggyógyul a beteg. Ha a panaszok 10 napnál is tovább változatlanul fennállnak, vagy a panaszok kezdetét követően, pár nappal később (általában 5 nap) további romlás következik be, akkor beszélhetünk akut, vírusfertőzést (náthát) követő orrmelléküreg-gyulladásról (Acute post-viral rhinosinusitis), melyek egy meghatározott részét biztosan baktériumok okozzák, ezt akut bakteriális rhinosinusitisnek hívjuk (ABR).

Míg a gyakoribb, vírusos ARS 10 napon belül várhatóan kezelés nélkül is meggyógyul, addig a súlyosabb bakteriális forma (ABR) nem okvetlen gyógyul meg spontán, akár szövődményeket is okozhat, viszont megfelelő antibiotikummal jól gyógyítható. Az akut bakteriális rhinosinusitis (ABR) tünetei a sima akut rhinosinusitishez (ARS) képest súlyosabbak, az alábbi tünetek, jelek közül legalább 3 megléte jellemzi:
• színes orrváladék és vizsgálat során látható gennyes váladék az orrüregben (általában egyoldali)
• helyi fájdalom (általában egyoldali)
• láz (38C feleltt)
• emelkedett CRP / süllyedés érték
• „kettős megbetegedés”, a betegség kezdetén megjelent orrpanaszokban a betegek egy stagnálásos időszakot követően, általában pár nappal később a javulás helyett további romlás észlelnek.

Az akut orrmelléküreg-gyulladás (ARS) diagnózis felállítása a betegek panaszain, és a fül- orr- gégészeti vizsgálaton alapul, képalkotó vizsgálat (CT, röntgen, ultrahang), vagy vérvétel rutinszerűen egyáltalán nem szükséges. A képalkotók közül egyébként egyértelműen a CT lenne a leghatékonyabb és megbízhatóbb, de általában enélkül is felállítható a diagnózis. A hagyományos orrmelléküreg (arcüreg) röntgen nem elég megbízható, az ultrahang pedig még kevésbé.

Az ARS kezelése elsősorban tüneti, de közepes vagy súlyos esetekben szóba jön szteroidtartalmú gyulladásgátló orrpsray használata is. A lázzal és komoly fájdalommal nem járó esetekben az antibiotikum felesleges, számos kutatás igazolta, hogy nem gyorsítja meg a felépülést. Az egyértelműen bakteriális eredetű esetekben (ABR) azonban antibiotikum javasolt, sőt, komoly panaszok esetén rövid, szisztémás (tabletta formátumú) szteroid kezelés is szóba jön a megfelelő antibiotikum mellett. A bizonyítékon alapuló orvoslás jegyében végzett kutatások azt igazolták, hogy az akut orrmelléküreg-gyulladás kezelésére használt, hagyományosan bevett gyógyszerek, pl. az allergiaellenes tabletta, a lohasztó orrcseppek-orrspray-k, inhaláció, vitaminok, stb. magát a betegségből való felépülést nem gyorsítják meg, legfeljebb a panaszokat tudják átmenetileg mérsékelni.
Fülzúgás (tinnitus)
A „tinnitus” kifejezés, a köznyelv által „fülzúgásnak” vagy „fülcsengésnek” nevezett jelenség orvosi megfelelője. Annak ellenére, hogy vannak betegek, akik nem zúgást vagy csengést, hanem más jellegű hangot hallanak, a tinnitus vagy fülzúgás megnevezés a használatos. A zavaró hang hallható lehet az egyik, vagy mindkét fülben, de gyakori, hogy a beteg a fejében középen hallja a hangot. A hang jellege lehet magas, közepes vagy mély frekvenciájú, lehet egy hang, de nem ritka a kettő vagy több komponensből álló fülzúgás. Lehet a hang még folyamatos, állandóan észlelt, de lehet változó intenzitású, hol eltűnő, hol erősödő. Szinte minden életkorban előfordul, de különösen gyakori hangos zajbehatást követően. Ez utóbbi esetben hosszabb rövidebb idő után magától elmúlik, komolyabb problémát csak akkor jelent, ha a zajbehatás tartóssá (krónikussá) válik. Ekkor a következményes fülzúgás is megmaradhat.

Az orvosi irodalom két alapvető csoportra osztja a fülzúgást:

Objektív tinnitusra, ahol a beteg fülzúgása akár más ember által is hallható, természetesen általában csak megfelelő erősítést követően. Ezekben az esetekben ténylegesen van egy zajt, fülzúgást kiváltó hangforrás a szervezetben. Okai az objektív fülzúgásnak vaszkuláris és fülkürteltérések, valamint a hallócsontokkal összefüggésben lévő kis dobüregi izmok működési zavarai lehetnek.

A másik nagy csoport a szubjektív tinnitus, ahol értelemszerűen nincs valóságos hangforrás, a fülzúgás érzet mögött nincs valódi hangjelenség.
Objektív tinnitus
I./ Vaszkuláris eredetű fülzúgás (pulzus szinkron fülzúgás):
Érszűkületek, elsősorban a nyaki és a gerincoszlop fő verőerei) és a szívet érintő bizonyos betegségek esetén a kóros áramlás hangjai a fül felé vezetődhetnek. Egészséges esetben a pulzus nem hallható. A vascularis eredetű fülzúgások többnyire pulzus szinkron jelentkeznek.
Kongenitalis arteriovenosus malformatio
Kóros összeköttetés áll fenn a fül környéki artériák és vénák között. Lehet az artéria occipitale és sinus transversus, vagy az arteria carotis interna és a vertebrális vénák között.
Szerzett arteriovenosus shunt
A szerzett arteriovenosus kóros összeköttetések legnagyobb részét a glomus jugulare és glomus tympanicum tumorai okozzák. Ezekben az esetekben a beteg gyenge vagy ütő hangként írják le a fülzúgást, és gyakran egyidőben halláscsökkenés is jelentkezik.
Artériás eredetű tinnitus
Okai között a merev falú, abnormis lefutású carotis (nyaki fő verőér) vagy annak szűkülete esetleg a belső hallójáratban lévő érhurok szerepel, amely érhurok nyomja a VIII. (vestibuloconchlearis) agyideget. A diagnosztikában az MRI és MR-angiográfia (MRA) ad nélkülözhetetlen segítséget.
Vénás eredetű tinnitus
Vénás eredetű fülzúgás oka lehet magas vérnyomás valamint a koponya vénás vérét elszállító fő gyűjtőérnek a koponyából való kilépésének közelében elhelyezkedő, normálisan s jelenlévő öbölszerű tágulatának abnormis magas elhelyezkedése, Ha ennek a kiöblösödésnek a csontos fala hiányos, ami normálisan is előfordulhat, sokszor rövid, mély „vénás zúgást” jelez a beteg, amely jelenség a változik a fej helyzetváltoztatásával, vagy mozog vagy ha a vénára nyomást gyakorolunk. A fülzúgás általában egyoldali. A sinus transversus részleges szűkülete is vénás fülzúgást okoz, amelynek leggyakoribb oka a befelé növekvő arachnoid granulació.
II./ Patológiás fülkürt
A nyitott fülkürt gyakran okoz, a tenger morajlásához hasonlító, az orrlégzéssel szinkron fülzúgást. A tünet általában ébredéskor hiányzik, de nem sokkal azt követően a felkelés után megjelenik, azonban fekvő helyzetben ismét gyengül vagy megszűnik. Ehhez a típusú fülzúgáshoz társuló gyakori panasz a „viszhangzás” és az, hogy a saját beszédje felismerhetetlen (dysautophonia). Ez a tünetcsoport leggyakrabban daganatos betegségekkel, hirtelen testsúlycsökkenéssel, erőltetett fogyókúrával, orrgarat sugárkezeléssel kapcsolatban jelentkezhet.
III./ A lágy szájpad izmainak (musculus tensor et levator palatini) myoclonusa
A dobüreget az orrgarattal összekötő és a fül szellőzését (ventillációját), ezzel a dobhártya két oldalán a megfelelő nyomásviszonyokat biztosító anatómiai struktúra a fülkürt. A nyitást végző izmok (musculus tensor et levator veli palatini) hasonlóan a szervezet egyéb izmaihoz görcsös állapotba kerülhetnek vagy beidegzési zavarban szenvedhetnek. Az ekkor létrejövő hangot a betegek, gyors (40-200 ütés/perc) kattogásként érzékelik és a jelenség intermittáló. A jelenség oka, hogy a szájpad izomzatának görcsös mozgásával egyidőben „kattog” a fülkürt membrana mucosája. A jelenséghez a fülben panaszolt telítettség érzés és a hallás bizonyos fokú torzulása is társulhat. A beteg anamnezisében gyakori a tarkó kiindulású fejfájáshoz társuló izomspazmus és a rágóizület (temporomandibularis izület) fájdalma. A stressz fokozódása sokszor rontja a tüneteket is.
IV./ A dobüregi izmok (musculus tensor tympani, musculus stapedius) myoclonusa
A dobüregben a hallócsontok mozgását kiegészítő kis izmok, mint a muculus tensor tympani és musculus stapedius beidegzési zavarai és irritációja görcsös izom összehúzódáshoz vezethet, amelyet a beteg kattogáshoz vagy zászlócsattogáshoz hasonló fülzúgásként él meg.



Fülzúgás jellege
Kiváltó ok
Társuló jelenségek


mély pulzáló
vena jugularis bulbus
a fej helyzetváltozásával a zúgás is változik


zászlócsapkodás
dobüregi izmok



kattogó
lágyszájpad izom
telítettségérzés a fülben, hallásromlás


 tengermorajlás
nyitott fülkürt
orrlégzéssel szinkron


érdes, durva, alacsony frekvenciájú hang
rágóizületi betegség
teltség-feszülés érzés a fülben



Szubjektív tinnitus
A szubjektív tinnitus esetében a beteg olyan hangot észlel, amelynek nincs valós hangforrása. A nem valós hang (fülcsengés, zúgás, stb.) érzése a dobhártyától a hallókéregig terjedő rendkívül finom és magasan strukturált hangfelfogó rendszerben, mint abnormális jelenség keletkezik, és értelemszerűen még a legnagyobb fokú erősítés esetén sem hallható más által. Ebben a bonyolult rendszerben több szinten is támadhat olyan funkciózavar, amely tinnitust (fülzúgást) generál.
I./ Fülészeti okok
Hallójárat elzáródás
A hallójárat elzáródása fülzsírdugó vagy hámdugó esetleg a hallójáratot teljesen elzáró külső hallójárat gyulladás következtében produkálhat fülzúgás. Ezek az okok banálisak, és az alapprobléma rendezésével a fülzúgás is megszűnik.
Otitis media (középfülgyulladás
Az elhúzódó középfülgyulladások kb. 3%-ában lép fel fülzúgás.
Otosclerosis
Az összes nagyothallók 7-10%-át az otosclroticusok teszik ki. A csontos labyrinth betegsége és szinte az összes otosclerosisban szenvedő betegnek van fülzúgása. Amennyiben a betegség érinti a labyrinthal közvetlen kapcsolatban álló, legkisebb hallócsont talpát, annak mozgása és ezzel a hangátvezetés romlik, következményes vezetéses jellegű halláscsökkenést okozva.  A betegség kezelése műtéti, amelynek során mikrosebészeti technikával a fixálódott hallócsontot pótolják. A fülzúgást kiváltó ok nagy valószínűséggel a műtétet követően nem szűnik meg, de a javuló hallás kedvezően befolyásolja a fülzúgás érzetet is.
Presbyacusis (időskori nagyothallás)
Főleg a magas hangok területén (3-8 kHz-es frekvencia tartomány) mutatkozik, idegi (percepciós) hallásromlás. Az esetek közel háromnegyedében a halláscsökkenéshez fülzúgás is társul.
Zajkárosodás
Meg kell különböztetni a hirtelen fellépő erős hanghatás (robbanás, dörejártalom, lövés) hatására létrejövő akut zajártalmat, a tartósabb éveken keresztül fennálló, tartós zajterhelésre kialakuló, legtöbbször kétoldali nagyothalláshoz vezető krónikus zajártalomtól. Mindkettőhöz csatlakozhat fülzúgás.
Meniere-betegség
A Meniere betegségben majdnem mindig észlelhető fülzúgás, amely gyakran brummogásra emlékeztet. A betegség rohamokban jelentkezik, forgó jellegű szédüléssel, hányingerrel és hányással, az előbb említett fülzúgással és percepciós (az idegi struktúrákat érintő) hallásromlással. Ha a beteg már több rohamot átélt életében, akkor a rohamok között megmaradt fülzúgás magas, sziszegő hangú, és ez változik át a roham alatt mély hangú búgássá brummogássá.
Hirtelen halláscsökkenés (sudden deafness)
Bár nem egységes kórkép de a hirtelen hallásvesztés drámai hatása a betegre és környezetére, indokolttá teszi az egy csoportban való tárgyalást. Leggyakrabban vascularis (érelzáródás, spazmus, a capillaris keringés zavara) vagy vírusfertőzés áll a háttérben. Különböző vírusok a belsőfül különdöző anatómiai struktúráit károsíthatják ( pl: mumps vírusa az endolymphaticus tér struktúráit, az influenza vírusa a perilympha tér mesenchymalis sejtjeit, a herpes simplex vírusa a ganglion sejteket). A hirtelen hallásromláshoz nagyon gyakran társul fülzúgás, amelynek kezdete gyakran összekapcsolható a halláscsökkenés kezdetével.
II./ Anyagcsere rendellenességek
Pajzsmirigy alul vagy felülműködése (hypothyreosis, hyperthyreosis)
A pajzsmirigy rendellenességek, alul vagy felülműködésekor, az esetek mintegy 40%-ában jelentkezhet fülzúgás.
Magas vérzsír szint (hyperlipidaemia)
Több irodalmi hivatkozás támasztja alá, hogy a magas vérzsír szint hozzájárulhat tinnitus kialakulásához, amelyet gyakran változó mértékű, fluktuáló idegi (perceptiós) halláscsökkenés és szédülés kísérhet.
Vitamin hiány
Több vitamin és ásványi anyag hiányállapota lehet fülzúgás kiváltó tényezője.
III./ Szív – és érrendszeri, valamint hematológiai betegségek
Kardiovaszkuláris betegségek
A szív- és érrendszeri betegségek számos esetben járnak együtt tinnitussal, mivel ronthatják a belsőfül keringését. A súlyosabb fülzúgásban szenvedő betegek mintegy 30%-ában van jelen kardiovaszkuláris betegség is. A leggyakoribb a magasvérnyomás és az érelmeszesedés.
Hematológiai betegségek
A hematológiai betegségek a keringés reológiai (a vér áramlási tulajdonságai) változásaival okoznak elsősorban pulzusszinkron fülzúgást. Ilyen panaszt okoz a vérszegénység (anaemia) vagy a vörösvérsejtek felszaporodása.
IV./ Neurológiai (idegrendszeri) eredet
Fejsérülések
A fül anatómiai képletei a csonttörés vagy a direkt erőbehatás következtében sérülhetnek közvetlenül, illetve a trauma okozta rázkódás miatt, a belső fül működése  átmenetileg vagy tartósan károsodhat, hasonlóan mint agyrázkódás esetén (commotio labyrinthi). Ostorcsapás-sérülés”, amikor hátulról hajtanak bele a gépkocsiba és az utasok feje a tehetetlenség miatt hátracsapódik. A sérülést követő 7-10. napon jelentkezik számtalan esetben a fülzúgás, amit a nyak és vállöv izmainak kóros proprioceptív impulzusaiból származnak.
Meningitis
Lezajlása után gyakran marad vissza fülzúgás.
Sclerosis multiplex
A tünetek között szerepelhet fülzúgás, amely akár az első tünet is lehet. Ezért a fülzúgás kivizsgálása során organikus neurológiai okokat is keresni kell.
Kisagy-híd szögleti tumor
Az összes intracranialis (koponyán belüli) tumor 10%-át és a kisagy-híd szögleti daganatok mintegy 70%-t képezi. Nagyon ritkán kétoldali, ezekben az esetekben neurofibromatosishoz (Recklinghausen betegség) társulhat. A daganat jóindulatú. A tünetek klasszikus leírása és megjelenésük időbeli sorrendje Cushing-tól származik (1919).
1. auditoros (hallást érintő), labyrinthin (egyensúly szervet érintő) tünetek
2. occipito-frontalis fájdalom, suboccipitalis diszkomfort érzés
3. cerebellaris eredetű inkkordináció és egyensúlyzavar
4. a környező agyidegek érintettségére utaló jelek
5. fokozott intracranialis nyomásfokozódásra utaló jelek,pangásos papilla
6. dysarthria, dysphagia, cerebelláris krízisek, és légzészavarok
Első tünetként legtöbbször az érintett oldali fülzúgás jelentkezik, amely sokszor évekkel is megelőzheti a további tünetek megjelenését.
V./ Gyógyszerhatás
Acetil-szalicilsav és származékai
Aminoglikozid antibiotikumok
Gentamycin
Kanamycin
Neomycin
Streptomycin
Tobramycin
Amikacin
Nem szteroid gyulladáscsökkentők
Fenoprofen
Ibuprofen
Indomethacin
Ketoprofen
Naproxen
Phenylbutazone
Sulindac
Tolmetil
Tri- és tetraciklusos antidepresszánsok
Amitriptylin
Imipramine
Maprotiline
Trimipramine
Kemoterápiás, daganatellenes szerek
Vinblastin
Cisplatin
Carboplatin
Asparaginase
Nehézfém- (higany-, ólom-) és arzénvegyületek
VI./ Temporomandibularis izület (rágóizület) rendellenességei
A rágóizület alamilyen rendellenessége a tinnitusban szenvedő betegek 45%-ának kórelőzményében szerepel vagy aktuálisan is fennáll. Az esetek jelentős, mintegy 38%-ában a fülzúgás intenzitása követi az ízületi betegség súlyosságát. A fenti adatok természetesen nem jelentik azt, hogy a betegek közel felénél az állkapocsizületet lehet felelőssé tenni a fülzúgásért, azonban mindenképpen egy lehetséges kiváltó okként szerepelhet.
VII./ Pszichiátriai okok
A fülzúgás hátterében pszichiátriai kórképek is állhatnak, mint: depresszió, szorongás, ill. szorongásos kórképek (pánik, fóbia, főleg phonophobia, szédülés). Ezen betegségek esetében rendkívül bizonytalan a patomechanizmus. Nem zárható ki, hogy a belsőfül- és a hallóidegsejtek társult primer működési problémája állhat a háttérben.
A fülzúgás kivizsgálása
A fülzúgás kivizsgálása a feltételezett kiváltó ok függvényében akár egész vizsgálatsorozatot is igényelhet, mely során a fül- orr- gégészeten kívül más szakmák véleményére, képalkotó vagy egyéb vizsgálatokra is szükség lehet.

Amennyiben nem egy egyszerűen igazolható fül- orr- gégészeti probléma áll a háttérben, akkor az alábbi vizsgálatokra lehet szükség:

- fül- orr- gégészeti vizsgálat
- hallásvizsgálat
- laborvizsgálatok
- EKG
- nyaki gerinc röntgenfelvétel
- nyaki erek ultrahangvizsgálata
- koponya MRI felvétel
- szemészeti vizsgálat
- neurológiai vizsgálat
- belgyógyászati vizsgálat
- reumatológiai vizsgálat
- fogászati vizsgálat
A fülzúgás kezelése
A fülzúgás kezelése természetesen attól függ, hogy mi a kiváltó ok. Egyszerűen kezelhető fül- orr- gégészeti betegség esetén a tinnitus akár az első vizsgálat során megszűntethető. Fülzsírdugó esetén egy fülmosás, vagy szívóval történő tisztítás megoldja a panaszt. Fülkürthurut vagy középfülgyulladás okozta fülzúgás esetén az orrgarati gyulladás rendezése után a zúgás szűnik, esetleg szükség lehet fülkürtátfúvásra, vagy fülfelszúrásra is (paracentesis).

A fentieknél jóval nehezebb a rendszerbetegségek, vagy keringési probléma okozta tinnitus kezelése. Ilyenkor amennyiben a kivizsgálás során a fülzúgást magyarázható eltérésre bukkanunk, akkor azt mindenképpen rendezni szükséges. Ezen kívül, mivel egyes élvezeti szerek, pl. nikotin, koffein is befolyásolhatja az idegsejtműködést, vérkeringést, arról okvetlen tájékoztatni kell a beteget, és javasolni szükséges az arról való lemondást, ha a beteg ilyen szerekkel él.

Amennyiben a hirtelen kezdetű fülzúgást még az akut szakaszban, a tünetek fellépte után 1-2 héttel észleljük, akkor szteroid adása a panaszok javulását eredményezheti. Szintén javasolt a hallás folyamatában részt vevő sejtek anyagcseréjének serkentése, amit keringésjavító gyógyszerekkel tudunk elérni. Ezt az akut szakban vénásan érdemes adni, míg később a tablettaformátumú keringésjavító gyógyszerrel ugyanilyen hatást lehet elérni. Sajnos -ellentétben a legtöbb betegséggel- a tinnitus nehezen uralható gyógyszeresen, a fent felsorolt gyógyszeres kezelés nem ad garanciát a panaszmentességre, viszont mérhetően jobb esélyeket ad a spontán javulással összehasonlítva.

Amennyiben a fülzúgás a gyógyszeres kezelés ellenére nem javul, lehetőség van ún. maszkoló eszközök viselésére, melyek a fül számára elviselhetőbb zajt generálva elnyomják a kellemetlenebb tinnitust. Ezen kívül számos irányban történnek kutatások a megfelelő hatékonyságú terápia elérésére. Ilyen például az egyes neurológiában és pszichiátriában is használt gyógyszerek kipróbálása, elsősorban a feltételezett idegtúlműködés gátlására, azonban ezek hatékonysága egyelőre nem teljesen bizonyított. Szintén történnek próbálkozások relaxációs gyakolatok bevezetésére. Ezek célja, hogy a beteg elfogadja a tinnitust, és ne vegyen tudomást a mindennapi életben a fülzúgásáról. Egyes országokban, centrumokban hiperbárikus oxigénkezeléssel is próbálkoznak, de ezek hatékonysága kétséges. Szoftlézer vagy mágneses kezelés is szóba került már, mint esetleg lehetséges ellenszere a fülzúgásnak. A hagyományos nyugati orvoslás mellett pedig az utóbbi időben az alternativ gyógyászatban is felbukkannak különböző, a tinnitus megoldására hivatott terápiás modalitások, például az akupunktúra, azonban ezek tudományosan még kevésbé bizonyított eljárások.
Hallójárat (külsőfül) gyulladás
A hallójárat gyulladása a külsőfül, azaz a fülkagyló hallójáratot bélelő bőrszakaszának fertőzése. A betegség angol neve swimmer's ear, mivel leggyakrabban nyáron jelentkezik, amikor tartósan vagy legalábbis gyakran víz alatt van (pl. strandon) a fül. Ekkor a hám sérülékenyebbé válik, nehezebben áll ellen a kórokozóknak. De nem csak víz, hanem a hallójárat fültisztító pálcával történő tisztítása is okozhat ilyen problémát, de sok esetben sajnos nem azonosítható a pontos ok. Egyes bőrbetegségek, például ekcéma, vagy a száraz típusú bőr hajlamosíthat hallójárat gyulladásra.

Az esetek 90%-ban baktérium okozta fertőzésről van szó, de közel 10%-ban gombák állnak a háttérben. A baktériumok közül leggyakrabban pseudomonas aeruginosa, ritkábban staphylococcus aureus okozzák a betegséget, de más kórokozók, akár egyszerre többféle is vezethet hallójárat gyulladáshoz.

A tünetek jellegzetesek: pár óra vagy 1-2 nap alatt kialakuló fülfájás, mely a hallójárat porcának megnyomására fokozódik. Emellett kialakulhat halláscsökkenés is, mivel a gyulladástól megduzzad a bőr, és elzárja a hallójáratot. Komolyabb esetben hőemelkedés, láz, vagy a környéki, elsősorban a fül alatti és előtti nyirokcsomók duzzanata is létrejöhet. A hallójárat gyulladás, bár relatíve ártalmatlan betegség, lassan gyógyul, és meglehetősen komoly fájdalommal járhat. Rosszabb esetben a gyógyulási szak akár 1-2 hétig is eltarthat! A kezelése többlépcsős. Amennyiben baktérium okozta gyulladásról van szó, enyhébb esetben gyulladásgátlót és antibiotikumot tartalmazó fülcsepp, és gyulladásgátló-fájdalomcsillapító gyógyszer elégséges. Amennyiben komoly hallójárati vizenyővel, szűkülettel is jár a fertőzés, célszerű a hallójáratban savas pH-jú, esetleg gyulladásgátlós gézcsíkot cserélni naponta. Még súlyosabb esetben, például ha láz is fellép, antibiotikum szedése javasolt. Gombás betegség esetén az első lépcső a hallójárat teljes kiszárítása, melyet pár naponta behelyezett/befújt bórsavporral lehet elérni. Mind a baktérium okozta, mind a gombás hallójárat gyulladásnál az egyik legfontosabb: víz ne érje a fület a gyógyulási szakban.
Krónikus (idült) középfülgyulladás
Általános tudnivalók
A krónikus középfülgyulladás tartós, hónapok-évek óta fennálló, a dobhártya mögött elhelyezkedő üregrendszert -a középfület- érintő gyulladásos állapot. Alapvetően két formáját különböztetjük meg: a krónikus savós és a krónikus gennyes középfülgyulladást. A savós típus jellemzően kisgyermekkorban forduló elő. Ilyenkor folytonos, azaz nem lyukas dobhártya mögött a dobüregben savó szaporodik fel, melynek leggyakoribb oka a megnagyobodott orrmandula. A savóssal szemben a krónikus gennyes középfülgyulladás inkább felnőttkorra jellemző, és két altípusa ismert. Az egyik esetén egy nem megfelelően gyógyult akut középfülgyulladásból marad vissza tartósan dobhártya perforáció, a dobüreg visszatérően vagy állandóan gyulladt állapotban van, emiatt folyik a fül. Ez az ún. mesotympanalis krónikus középfülgyulladás. A másik, ún. cholesteatomás krónikus középfülgyulladás esetén egy a dobhártyából befelé türemkedő hámzsák kezd el növekedni a dobüregben, akár elpusztítva a környező csontállományt, beleértve a hallócsontokat is.

A krónikus középfülgyulladások közös jellemzője, hogy csak valamilyen műtéttől várható végleges javulás. A műtét jellege viszont nagyban függ a gyulladás típusától.
Idült savós középfülgyulladás
Amennyiben az orrgaratot és a középfület összekötő fülkürt működése gátolttá válik, akkor az automatikus dobüregi nyomáskiegyenlítés zavart szenved, és a dobüregben vákum alakul ki. Ez messze leggyakrabban kisgyermekeknél következik be akkor, ha az orrmandula megnagyobodik, és fizikailag elzárja a fülkürt orrgarati bejáratát. Teljes elzáródás esetén akár csak pár óra, legfeljebb pár nap alatt a középfül üregrendszeréből a levegő teljesen felszívódik, helyét a dobüreg nyálkahártyájából a vákum által kiszívott savó foglalja el, a dobhártya pedig kifejezetten behúzodik. A dobüregi savó és a behúzott -valójában a nagyobb külső légnyomásáltal benyomott- dobhártya lerontja a hallást, mivel a hangátvezető rendszer rezgőképessége csökken. Emiatt bedugul a betegek füle, és mivel sokszor egyáltalán nem fáj, kisgyermekek esetében néha csak a gyakori visszakérdezés, vagy a figyelem hiánya az első jel, ami savós középfülgyulladásra utal. A savós középfülgyulladás elhúzódása esetén, pár hónap alatt a dobüregi folyadék elkezd egyre sűrűbbé válni, a víztartalma csökken, idővel kissé kocsonyássá, később szinte gumiszerűvé is válhat. Ha még ekkor sem áll helyre a fülkürt működése, akkor a korábbi savó akár el is meszesedhet, vagy kötőszövetesen átalakulhat, a dobhártya elvékonyodhat, és akár teljesen rá is tapadhat. a dobüreg belső falára.

A krónikus savós középfülgyulladás diagnózisát a beteg panaszai és a fültükri kép alapján lehet felállítani. Elősegíti a diagnosztikát még a hallásvizsgálat, és a tympanometria, azaz a dobüregi nyomásmérés i. Emellett mindenképpen alaposan át kell tekinteni az orrgaratot a fülkürt elzáródásának okát keresve. Mint arról feljebb is szó volt már róla, ez kisgyermekeknél ilyenkor szinte minden esetben megnagyobbodott orrmandulát találunk, felnőtteknél viszont nem csak orrmandula, hanem krónikus orrgaratgyulladás (epipharyngitis) is szóba jön, de orrgarati daganat lehetőségét is ki kell zárni.

A betegség kezelése két irányba folyik. Egyrészt a kiváltó okot, azaz az orrgaratban a fülkürtöt elzáró betegséget kell meggyógyítani, ami megnagyobbodott orrmandula esetén orrmandulaműtétet jelent. Orrgarati daganat esetén részletes statusfelmérés, képalkotó vizsgálatok és szövettani mintavétel után műtét és/vagy sugárkezelés jön szóba, szükség szerint kiegészítve kemoterápiával. Az orrgarat rendezésén túl a kezelés másik lépése maga a középfül normál állapotának helyreállítása. Ennek érdekében a dobhártyát fel kell szúrni, a középfül üregéből a savót le kell szívni, majd a dobhártyába ún. ventillációs (grommet) tubust helyezünk be. Ennek célja, hogy, amíg a fülkürt felől nem áll helyre a dobüregi nyomáskiegyenlítés, addig a tubuson át kerül levegő a középfülbe. Az esetek nagyon nagy részében a tubus később kilökődik magától, és csak ritkán van szükség ennek műtéti eltávolítására. Amennyiben az orrgaratban a fülkürt szájadéka végleg felszabadul, és működése helyreáll, a savós középfülgyulladás nem újul ki.
Idült gennyes középfülgyulladás
A krónikus gennyes középfülgyulladásnak két altípusát különböztetjük meg:
- az ún. mesotympanalis krónikus középfülgyulladást
- és az ún. cholesteatomás  krónikus középfülgyulladást
Idült mesotympanalis középfülgyulladás
Ez a betegség általában úgy jön létre, hogy az akut középfülgyulladás során kilyukadt dobhártya nem hegedt be magától, és tartós dobhártyaperforáció alakul ki. A lyukon keresztül a középfül ürege visszatérően vagy állandóan befertőződik, emiatt a fül folyik. Az elhúzódó gyulladás akár a hallócsontokat is elpusztíthatja, mivel a gyulladás a hallócsontokat borító nyálkahártyát és a csonthártyát is károsítja, miáltal a csontok vérellátása leromlik. A betegek hallása a dobhártyperforáció, esetleg később a hallócsontpusztulás miatt nem jó. Fájdalom csak ritkán van, általában egy-egy komolyabb felülfertőződés okozhat ilyen panaszt. Nem túl gyakran, de az aktív fertőzés ráterjedhet a környező struktúrákra, vagy akár a koponyán belülre is. Ilyen esetekben -bár amúgy is csak műtéttel gyógyítható a betegség- akut operációt kell végrehajtani, és tehermentesíteni kell a középfület legtöbbször a mögötte lévő, az üregrendszer részét képező csecsnyúlvány megnyitásával (mastoidectomia).

Ha nincs szövődmény, akkor a krónikus mesotympanalis középfülgyulladás diagnosztikája a krónikus savós gyulladáshoz hasonlóan a fülészeti vizsgálaton és a beteg panaszain alapul, kiegészítve hallásvizsgálattal, képalkotó elvégzése nem okvetlen szükséges.

A betegség ún. tympanoplastica műtéttel oldható meg. A műtét lényege, hogy a dobhártyán található lyuk befoltozásával zárt, légtartó dobüreget hozunk létre, illetve szükség esetén a hallócsontokat pótoljuk, a hallást javítjuk.
Idült cholesteatomás középfülgyulladás
A krónikus mesotympanalis középfülgyulladással szemben a cholesteatoma nem egy korábbi akut gennyes középfülgyulladás talaján jön létre, viszont kialakulásának pontos mechanizmusa, sőt maga a cholesteatoma definíciója a mai napig nem tökéletesen tisztázott. A betegség lényege, hogy a középfül üregébe elszarusodó laphám kerül, ez maga a cholesteatoma. A sokféle keletkezési teória közül szinte bármelyik elképzelhető egyes esetekben, de talán az a legelfogadottabb, hogy az alapprobléma ugyanaz a fülkürtműködési zavar, mint ami a legtöbb emberben krónikus savós középfülgyulladáshoz vezet. Cholesteatomás betegeknél viszont a vákum a dobhártya bizonyos, jellemzően a felső kisebb, amúgy is vékonyabb részét (pars flaccida) részeit elvékonyítja, és mintegy zsákszerűen a beszippantani. Eleinte ez csak egy ún. hámöblöt jelent, később a zsák tovább nő, és egy idő után a zsákot bélelő laphám által termelt szaru nem tud a zsákból kiürülni. Így tovább növeli annak méretét, emellett pedig be is fertőződhet, aktív gyulladást hozva ezzel létre. A mesotympanalis gyulladáshoz hasonlóan, a vizsgáló fül- orr- gégész ilyen esetben is egy dobhártya perforációt lát. Viszont az nem valódi lyuk, hanem csak a zsák szájadéka. Bár a betegség egy későbbi szakaszában maga a hámzsák fala is megszakadhat, ezáltal akár valódi perforációvá is átalakulhat a zsákszájadék, de utóbbi esetben a középfülből kiáramló keratinmassza, illetve a lyuk elhelyezkedése (cholesteatománál szinte mindig ún. széli perforációt látunk) alapján tudjuk megkülönböztetni a folyamatot a mesotympanalis betegségtől.

Mivel a zsák általában egyre csak nő, a nyomással lassan, de biztosan sorvasztja-pusztítja a csontokat is a középfülben. Úgy viselkedik, mint egy jóindulatú daganat. Emiatt elődeink, amíg még jóval kevesebbet tudttak erről a betegségről, gyöngydaganatnak hívták, a zsákban lévő keratinmassza színe alapján. Míg a mesotympanalis krónikus középfülgyulladás gyakorlatilag csak a hallócsontokat pusztíthatja el, addig a cholesteatomás hámzsák a dobüreg falait is. A mesotympanalissal ellentétben így nem csak a fertőzés, hanem maga a hámzsák is direkt beterjedhet a csecsnyúlvány üregrendszerébe, de akár a koponyagödörbe is. Ezért szintén akár agyhártyagyulladást, agytályogot, de arcidegbénulást, vagy a belsőfület elpusztítva végleges siketséget és szédülést is okozhat, sőt, nagyobb eséllyel, mint a mesotympanalis gyulladás. Ráadásul minél előrehaladottabb a cholesteatomás betegség, annál nehezebb teljesen eltávolítani az elszarusodó laphámot a középfülből.

A cholesteatomás középfülgyulladás diagnosztikája is ugyanúgy, mind a többi krónikus középfülgyulladásé a fülészeti vizsgálaton és a beteg panaszain alapul, kiegészítve hallásvizsgálattal. Ugyanakkor egyes kiterjedt esetekben szükség lehet képalkotó vizsgálatra is, például CT-re vagy MRI-re, ami a betegség későbbi kontrolljában manapság még inkább előtérbe kerül. A betegség szintén fülműtéttel oldható meg, bár egyes makacs cholesteatomás betegség, gyakran kiújulhat. Egyszerűbb esetekben a már feljebb is említett ún. tympanoplastica műtéttelsegíthetünk, rosszabb esetben radikálisabb beavatkozást kell végezni, és vagy csak ún. nyitott technikás műtéttel, vagy akár ún. radikális fülműtéttel várható gyógyulás. Ez utóbbi két esetben annak érdekében, hogy a betegséget kiirtsuk, sajnos a hallást nem tudjuk tökéletestre megjavítani, de legalább könnyen kontroll alatt lehet tartani a betegek fülét. Radikális fülműtétnél gyakorlatilag meg sem kíséreljük a hallás megjavítását, mert az sok esetben a cholesteatoma kiújulásának kedvez.
Preauricularis fistula (fül előtti sipoly)
A preauricularis fistula, vagy fül előtti sipoly egy fejlődési rendellenesség, Heusinger írta le először, 1864-ben. Az elváltozás egy a fülkagyló környéki bőr alatt található vakjárat, tömlő. Leggyakrabban a fül előtt nyílik a külvilág felé, ritkább esetben a fül körül máshol is, akár magán a fülkagylóról is kiindulhat. A hossza változó, lehet 1-2 centiméternyi, rövid, de akár 6-8 centiméteres hosszt is elérhet. Leggyakrabban egy hosszabb tömlőről van szó, néha azonban elágazódás is található benne. A keletkezésére vonatkozó legelfogadottabb teória szerint a fül fejlődésének már egy korai fázisában, a hatodik terhességi hét környékén alakul ki, emiatt már újszülőtt és kisgyermekkorban is észlelhető.

Önmagában a preauricularis sipoly egy ártalmatlan jelenség, azonban gyakran felülfertőződik. Ilyenkor váladékozik, fájdalmassá válik, a környékbeli bőr megduzzad, piros lesz. A váladék sokszor bűzös, és néha láz is társulhat a panaszokhoz.

A diagnózis elsődleges felállítása a panaszok és az általános fül- orr- gégészeti vizsgálat alapján történik. Nagyon ritkán, de előfordulhat más szervben is társult fejlődési rendellenesség, leggyakrabban a vesében. Néha a fül előtti sipoly komplett genetikai szindróma részét is képezheti, melyek közül a BOR (branchio- oto- renal) szindróma a leggyakoribb. Ez a preauricularis sipoly mellett halláscsökkenéssel, veseproblémákkal, nyaki sipolyokkal, valamint könnycsatorna problémákkal járhat. Emiatt a preauricularis fistula teljeskörű kivizsgálásához hozzátartozik a fenti szervek vizsgálata is.

A sipoly megoldása műtéti. Műtét után néha előfordulhat kiújulás, ez a nem tökéletes kiírtás miatt fordulhat elő. Ennek oka lehet, hogy a gyakran begyulladt tömlő összehegesedik a környékbeli szövetekkel, ezért nehéz megállapítani a tömlő pontos határát. A kiújulást elkerülendő, ajánlott a temporalis izomtól kifelé elhelyezkedő szövetek teljes eltávolítása, sőt, adott esetben a fülkagyló porcának porchártyáját is részlegesen el kell távolítani.