Fül- orr- gégészeti szótár
Az alábbiakban rövid magyarázatot talál a leggyakoribb fül- orr- gégészeti szakkifejezésekről. Egyes fül- orr- gégészeti betegségek és az általunk is végzett műtétek részletes leírását a Betegségekről részletesebben és a Műtétek oldalainkon találja, vagy böngésszen blogunkon közel ezer bejegyzés között.

Otitis externa: Hallójáratgyulladás, vagy külsőfülgyulladás, azaz a hallójárat bőrének fertőzése. Tipikus nyári, legtöbbször víz okozta, vagy néha fültisztító pálca használata miatt kialakult megbetegedés.
Otitis externa maligna: A hallójáratgyulladás ritka, elhúzódó, veszélyes, és súlyosabb formája. Szinte csak csökkent védekezőképességű emberekben, főleg cukorbetegekben alakul ki. Hosszas antibiotikus kezelést igényel, sőt, akár kisebb-nagyobb fülsebészeti beavatkozást is.
Otitis media: Középfülgyulladás, a dobhártya mögötti üreg gyulladása. Általában az akut fertőzést (otitis media acuta), azon belül is az erős fájdalommal, esetleg lázzal járó gennyes formát (otitis media purulenta) értjük alatta, de a savós, enyhébb panaszokkal járó formát is takarja. Gyakoribb gyermekkorban, és általában az orrmandula megnagyobbodása, gyulladása okozza. Felnőttkorban ritkább, olyankor általában nátha szövődménye.
Paracentesis: Fülfelszúrás, amit középfülgyulladás (lásd feljebb, otitis media) miatt végzünk. Gennyes középfülgyulladás esetén a fülfelszúrás következtében csökken a fájdalom, mert utat engedünk a gennynek, így az nem feszíti a dobhártyát. Savós gyulladás esetén megjavul a hallás, ha így le tudjuk szívni a savót.
Cholesteatoma: A dobhártya mögötti térbe, a dobüregbe került elszarusodó laphám, aminek oka általában a dobhártya öbölszerű, kesztyűujjszerű behúzódása. Műtéti megoldást igényel, ami sokszor tervezetten többlépcsős.
Mastoiditis: A dobüreggel összeköttetésben álló, fül mögötti domború csont, a csecsnyúlvány gyulladása. Lényegében mindig heveny középfülgyulladás szövődménye, és ennek során a fül mögötti csont kifejezetten fájdalmassá válik, néha megduzzad a bőr, vagy be is pirosodik, és a beteg addigi fülészeti panaszai tovább romlanak. Általában sürgős műtétet igényel.
Otosclerosis: A belsőfül (csiga) csontos tokjának csontátépülési zavara, melynek során a legbelső, kengyel hallócsont mozgása akadályozottá válik, ezáltal halláscsökkenés alakul ki. Műtétileg tudjuk javítani a hallást ilyenkor, de magát a betegséget nem tudjuk meggyógyítani. Eőrehaladott esetekben fülzúgás, vagy belsőfül/idegi halláskárosodás is kialakulhat.
Tympanosclerosis: A dobüreg falát borító nyálkahártyán és a dobhártya belfelszínén egyes betegeknél a gyakori, vagy régóta fennálló középfülgyulladás mészplakkokat hoz létre, ezáltal romolhat a hallás. Fülműtét révén lehet esetleg eltávolítani ezeket a meszes foltokat, lerakódásokat, amik a hallócsont láncolatot is gátolhatják a mozgásban. Ez utóbbi esetben lehet, hogy csak hallócsont pótlás, csere segíthet.
Akut halláscsökkenés: Modern szakmai elnevezése az ISSNHL (Idiopathic Sudden Sensorineural Hearing Loss). A belsőfül hirtelen fellépő, ismeretlen eredetű működészavara, ami enyhe halláscsökkenéstől a teljes süketségig különböző fokú lehet, és kísérheti fülzúgás, esetleg ritkán szédülés is.
Tinnitus: Fülzúgás, fülcsengés. Lehet fülbetegségek kísérője (például középfülgyulladás, otosclerosis), de sokszor önállóan, kimutatható fülészeti eltérés nélkül lép fel.
Presbyacusis: Időskori halláscsökkenés. A kor előrehaladtával a belsőfül (csiga) szőrsejtjei, és az ahhoz tartozó hallóideg sejtek degenerálódnak.
Vertigo: Forgó jellegű szédülés. Majdnem mindig a belsőfülben elhelyezkedő egyensúlyközpont egyoldali működészavara okozza, ritkábban az egyensúlyozással összefüggő agyidegmagvak károsodása. A vertigo hátterében sok minden állhat, például fertőzés, vérkeringészavar, vagy BPPV (lásd lejjebb).
BPPV: Benignus Paroxysmalis Positionalis Vertigo. Fejmozdításra fellépő, általában másodpercekig - percekig tartó, nyugalomra szűnő, de akár hányingerrel, hányással is járó forgó jellegű szédülés. Sokszor ijesztő, bár ártalmatlan.
Rhinitis: Az orrüreg gyulladása. Gyűjtőfogalom, sok különböző, az orrfőüregre (de nem a melléküregekre, például arcüreg) korlátozódó gyulladásos kórkép tartozik ide, a közönséges náthától (rhinitis acuta) kezdve, az allergián, szénanáthán (rhinitis allergica) át a túlzott orrcsepp okozta orrdugulásig (rhinitis medicamentosa).
Sinusitis: Az orrmelléküregek gyulladása. Ide tartozik az arc- vagy homloküregre húzódó nátha (sinusitis acuta), illetve az akár polipképződéssel is járó, hajlam-szerű krónikus orrmelléküreg-gyulladás (sinusitis chronica). Ez utóbbi két alcsoportja a CRSsNP, azaz a krónikus orrmelléküreg-gyulladás polipképződéssel nem járó formája, és a CRSwNP, ami a polipképződéssel járó formája.
Sinusitis maxillaris: Az arcüregek gyulladása, amely lehet akut, vagy krónikus (lásd feljebb sinusitis).
Sinusitis frontalis: A homloküreg gyulladása, amely lehet akut, vagy krónikus (lásd feljebb, sinusitis).
Sinusitis sphenoidalis: Az orr leghátsó részében elhelyezkedő iköböl gyulladása, amely főleg fejtetői, vagy szem mögötti fájdalmat okoz.
Ethmoiditis: Az orrüregbe nyíló, két szem közötti rostasejtek gyulladása. Gyermekkorban inkább akut fertőzés okozza, felnőttkorban általában krónikus gyulladását látjuk. Legtöbbször a rostasejtek a centruma mind a polipképződéssel, mind a polip nélküli krónikus sinusitisnek (lásd feljebb, sinusitis), egyébként a rostasejteken át ürül a homloküreg és az arcüreg is.
Adenoid: Orrmandula. Szinte csak gyermekkorban van szerepe, tizenéves korra a népesség messze nagy részében elsorvad.
Adenoiditis: Az orrmandula fertőzése, gyulladása. Kisgyermekkorban nagyon gyakori, az elhúzódó nátha messze leggyakoribb oka gyerekeknél.
Tonsilla: Általában a torokmandulát hívjuk így, bár annak a precíz, teljes elnevezése tonsilla palatina.
Tonsilla lingualis: Nyelvgyöki mandula. A nyelvgyökben elhelyezkedő nyirokszövet, ami a torokmandula műtéten átesett betegeknél néha megnagyobbodik.
Tonsillitis: A torokmandulák gyulladása. Általában az akut fertőzést hívjuk így (tonsillitis acuta), ami erős torokfájdalommal, akár lázzal is jár, és pár nap alatt lezajlik. Felnőttekben jellemzően vírusos eredetű, gyermekkorban a felnőttekhez képest arányaiban több a baktérium okozta gyulladás.
Pharyngitis: Torokgyulladás, azaz a hátsó garatfal akut gyulladása (pharyngitis acuta). Az esetek egy részében a torokmandula is gyulladt ilyenkor (tonsillo-pharyngitis). A krónikus, heteken-hónapokon át is elhúzódó formáját (pharyngitis chronica) általában nem fertőzés, hanem egy következményes állapot, például reflux folyományaként.
Laryngitis: Gégegyulladás, hangszálgyulladás. Az akut, pár napos formája (laryngitis acuta) fertőzéses eredetű, rekedtséget, esetleg köhögést, fájdalmat okoz. Krónikus, elhúzódó esetben (laryngitis chronica) főleg irritáció, például dohányzás, vagy reflux áll a háttérben.
Laryngo-tracheitis: A gége- és alatta a légcső együttes gyulladása. A gégegyulladás (lásd feljebb, laryngitis) tünetei mellett jóval erőteljesebb a köhögés, mely sokszor produktív, illetve a légcső égő érzése, és a légcsőnek megfelelő, felső mellkasi fájdalom.
Laryngectomia: Teljes gégeeltávolítás, teljes nevén laryngectomia totalis. Akkor távolítjuk el a gégét, ha olyan nagyságú egy gége- vagy algarati daganat (rák), hogy részleges eltávolítás nem lehetséges. Ilyenkor a betegek egy életen át a nyakon képzett nyíláson át tudnak csak levegőt venni, de sok esetben ez az egyetlen lehetőség arra, hogy megmentsük az életét.
Epiglottitis: A gégefedő fertőzéses eredetű gyulladása. Ritka, de veszélyes betegség, mert ha a gyulladástól vizenyős lesz a gégefedő, vagy tályog alakul ki, akkor a beteg fulladhat is, súlyos esetben akár légcsőmetszésre is szükség lehet.
Reflux: A gyomorsav, gyomortartalom időszakos visszaáramlása a nyelőcsőbe, garatba. Speciális esete a fül- orr- gégészeti (LPR - Laryngo-Pharyngealis Reflux) reflux, mikor a betegnek hetekig-hónapokig-évekig elhúzódó garat- és gégepanaszokat okoz, például rekedtséget, torokkaparást, gombócérzést, fokozott váladékképződést, irritatív köhögést, anélkül, hogy gyomor-vagy nyelőcsőpanaszok lennének, például hasi vagy mellkasi fájdalom, marás érzés.
Parotis: Fültőmrigy. A legnagyobb nyálmirigyünk a 2 fültőmirigy, melyek nevüknek megfelelően a két fül előtt-alatt helyezkednek el. A klasszikus mumpsz okozta "hörcsög-képűség" a két mirigy szimmetrikus duzzanat miatt alakul ki.
Lateralis nyaki ciszta: Embrionális korban a nyak oldalsó részében rekedt folyadéktartalmú tömlő, ami általában fiatal felnőttkorban körülírt, kerekded, rugalmas, fájdalmatlan nyaki duzzanat formájában jelentkezik. Műtétileg távolítható el.
Medialis nyaki ciszta: A pajzsmirigy és a nyelvgyök között embrionális korban létező összeköttetés (ductus thyreoglossus) cisztaszerű tágulata, maradványa, mely akár már kisgyermekkorban, de legkésőbb fiatal felnőttkorban a nyak középvonalában észlelhető, tömött, körülírt duzzanat formájában jelentkezik. Műtéti megoldást igényel, melynek során a nyelvcsontot is el kell távolítani, mivel a ductus maradványa szorosan ahhoz tapadva, vagy alatta, esetleg rajta keresztül köti össze a nyelvgyököt a pajzsmiriggyel.
Lymphadenitis: A nyirokcsomók gyulladása. Általában az akut, fertőzéses gyulladást hívjuk így (lymphadenitis acuta), ami a nyirokcsomók megnagyobbodásával, legtöbbször nyomásérzékenységével, néha kifejezett fájdalmával is jár, és valamilyen torok- vagy egyéb fej-nyaki, fogászati fertőzéshez társul.
Lymphadenomegalia: A nyirokcsomók megnagyobbodását jelenti. Általában a nyirokcsomók gyulladása okozza (lymphadenitis, lásd feljebb), ritkábban immunológiai vagy daganatos betegségek (áttét, lymphoma) okozza.
Lymphadenopathia: A nyirokcsomó betegségek gyűjtőfogalma. Hasonló értelmű, mint a nyirokcsomók megnagyobbodását leíró lymphadenomegalia (lásd feljebb), de az elnevezés alapját nem (csak) a nyirokcsomók mérete, hanem a kóros szerkezet, vagy a társult panaszok (nyomásérzékenység, fájdalom) adják.
Conicotomia: Gégemetszés. Ez az a beavatkozás, amit a filmekben végeznek, ha fullad a beteg. Pár perc alatt, szükség esetén egy konyhakéssel elvégezhető légútbiztosító műtét, viszont roncsolhatja a gégét, ami hosszú távon nem jó. Erre nagyon ritkán kényszerülünk, még fulladó beteg esetén is általában van idő, hogy a kicsit lassabban kivitelezhető, műtéti környezetet igénylő, de hosszú távon jobb kimenetelű légcsőmetszést megcsináljuk (lásd lejjebb, tracheostomia).
Tracheotomia: Légcsőmetszés. Gége (felső légúti) eredetű fulladás, pl. daganat, tályog, ödéma miatt a 2-3. légcsőporcon ablakot készítünk, hogy kapjon levegőt a beteg. A fulladást okozó betegségtől függően ez nem végleges, később visszafordítható, bezárható nyílás a nyakon.
Blokkdisszekció: A nyaki nyirokcsomók egyben történő eltávolítása, amit daganatos betegség esetén végzünk az áttétek eltávolítására.