Középfül- és oldalsó koponyaalap sebészet

Fülészeti, oldalsó koponyaalapi sebészeti műtétekkel dr. Horváth Tamás és dr. Bajor Bence foglalkozik, azonban magánegészségügyi ellátás keretében jelenleg nem végeznek ilyen beavatkozásokat. Amennyiben ilyen műtét kapcsán utalták Önt kollégáinkhoz, kérjük az info@enthouse.hu emailcímen kérjen felvilágosítást.
- Fülműtét (Tympanoplastica - dobhártya, hallócsontműtét)
- Endoszkópos fülműtét (Endoszkópos tympanoplastica - dobhártya, hallócsontműtét)
- Oldalsó koponyaalapi sebészet

Tympanoplastica (fülműtét, a lyukas dobhártya helyreállítása)
Mi a tympanoplastica?
A tympanoplastica, a dobhártyán, a középfül üregrendszerén, és szükség esetén a hallócsontokon végzett mikro-sebészeti beavatkozás, amelynek célja a krónikus középfülgyulladás megszüntetése, a dobhártya folytonosságának és a hallócsontláncolati rendszernek a helyreállítása. Így szüntethető meg az esetleg fennálló fülfolyás, így lesz víztűrő a fül, és javulhat a hallás.

Mikor szükséges tympanoplasticát végezni?
A tympanoplastica akkor javasolt, amikor a dobhártya lyukas (perforált), ezzel visszatérő fülfolyást okozva, és a hallás gyengült. Azokban az esetekben pedig kifejezetten tanácsos tympanoplasticát végezni, amikor a dobhártya zsák- vagy kesztyűujj-szerűen benyomul a dobüregbe (a középfül térségébe) roncsolva a hallócsontokat, valamint a középfület az egyensúlyozó szervtől, az arcidegtől és az agytól elválasztó környező csont falakat, un. cholesteatomát kialakítva.
Egyrészt azért javasolt ezekben az esetekben a műtét, mert máshogy nem javíthatók a panaszok. Másrészt pedig a krónikus középfülgyulladás növeli valamilyen középfülgyuladás szövődmény kialakulásának esélyét. Főleg cholesteatoma esetén nagyobb az esély agyhártyagyulladás, agytályog, vagy arcidegbénulás kialakulására, mint az egészséges fülű embereknél.

Milyen mértékben javul a hallás a tympanoplasticát követően?
A tympanoplastica után a hallás javulásának mértéke alapvetően attól függ, hogy a betegség milyen súlyos volt, mennyire károsodtak a dobhártya és a hallócsontok, illetve attól, hogy a fül életani működése –elsősorban a nyomáskiegyenlítés a dobüregben- mennyire jól működik. Azokban az esetben, amikor csak a dobhártya károsodott, a sikeres műtét esélye 85-90%. Bizonyos esetekben a dobhártya helyreállítását és a hallásjavítást nem lehet egy műtéttel elérni. Ezekben az esetekben tervezett második műtét szükséges.
Nagyon kiterjedt fülészeti betegségek műtéte során nem minden esetben tudunk megtartani olyan struktúrákat a középfülben, amelyekre vissza lehet építeni jól működő hallócsontláncolatot, vagy akár dobhártyát. Ilyen esetekben nem tudunk a műtét során érdemben hallást javítani. Szintén nem tudjuk javítani a hallást, ha beteg fülkürtje nem jól működik. A fülkürt az a nyomáskiegyenlítő járat, ami az orr hátsó részét a füllel összeköti. Ha a nyomáskiegyenlítés nem jó a fülben, nem lesz jól rezgő dobhártya, mivel a dobhártya egyik oldalán (kívül) jóval nagyobb lesz a légnyomás, mint a másik oldalon (belül), sőt, a tartós nyomáskülönbség miatt a dobhártya akár az üreg belső falára is letapadhat. A nyomáskiegyenlítő rendszer javítására nagyon korlátozott lehetőségeink vannak.

Létezik más lehetőség is, mint a tympanoplastica?
A krónikus középfülgyulladás, a lyukas dobhártya, és a cholesteatoma gyógyszerrel vagy más eljárással nem gyógyítható, kizárólag műtéttel. A műtéttel elsősorban az élet minőségét tudjuk javítani, mivel a műtét jó eséllyel megszünteti a fülfolyást, víztűrővé teszi a fület, és javíthatja a hallást. Emiatt a műtét nem életmentő, nem kötelező, bár mint feljebb írtuk, a krónikus középfülgyulladás szövődményhez is vezethet, így a műtét megelőző jellegű is.
A hallás javítása műtét nélkül, hallókészülék segítségével is megoldható, bár a lyukas dobhártya mellett viselt hallókészülék önmagában is visszatérő vagy krónikus gyulladást okozhat, fülfolyás formájában.

Felkészülés a tympanoplasticára:
A tervezett tympanoplastica előtt szükséges minden olyan probléma rendezése, amely ronthatja a fülműtét eredményét. Elsősorban a fülkürtműködést befolyásoló, azt rontó orrgarati és orr- ill. orrmelléküreg gyulladásokat, adenoid hyperplasiát kell megoldani.
A műtét idején meglévő gennyes fülfolyás sem kedvez az eredménynek, sőt magát a dobhártya rekonstrukciót is sikertelenné teheti. Amennyiben a fülsebész a tervezett tympanoplastica előtt konzervatív kezelést ajánl, akkor azt szigorúan tartsa be.
Hallásvizsgálatot szükséges végezni a halláscsökkenés dokumentálására. Minél jelentősebb a halláscsökkenés annál hamarabb érdemes elvégezni a műtétet.
Folyós fül, vagy cholesteatoma esetén nagy felbontású középfül CT-t (középfül HRCT) szükséges csináltatni a betegség kiterjedésének és a műtét megtervezésének céljából.

Hogyan történik a tympanoplastica?
A műtétet ma már elsősorban altatásban végezzük, bár egyes egyszerűbb esetben lehetséges helyi érzéstelenítésben is. A sebészi metszés, a bőrmetszést, általában a fülkagyló mögött vagy a hallójárat bemenetben végezzük. Mindkét sebzés maradéktalanul gyógyul, egyik sem hagy kozmetikailag zavaró heget. Ezt követően a fülkagylót előre hajtjuk, majd megnyitjuk a dobhártya mögötti üreget, a dobüreget. Ha lyuk van a dobhártyán, akkor a károsodott részeket eltávolítjuk, majd a fülkagyló mögötti izom bőnyéjéből (fasciájából), vagy a fülkagyló porcából, illetve annak porchártáyjából vett részlettel, úgynevezett graft-tal zárjuk a nyílást, ezzel egy folyamatos új dobhártyát, és lezárt dobüreget alakítunk ki. Ha szükséges a hallócsontok pótlása (ossiculoplastica) vagy a cholesteatoma eltávolítása, ezeket is elvégezzük a műtét során.
A beteg részéről rendkívül fontos a fülsebész által adott műtét előtti és a műtétet követő utasítások, életmódbeli tanácsok szigorú betartása. Ezek biztosítják a kiváló eredményt.

Milyen veszélyei vannak a tympanoplasticának?
Mivel a műtét a fül környékén és a fülben történik, amely erekben rendkívül gazdag, ezért fokozott a veszélye a műtét alatti vérzésnek. A fül a krónikusan gyulladt esetekben nem steril, ezért a műtét reális szövődménye a műtét utáni fertőzés. Minden eset bizonyos mértékben eltér egymástól, ezért a fülsebész, minden betegnél a konkrét esetnek megfelelően hangsúlyozza a szövődmény lehetőségeket.
Hallásromlás: A tympanoplastica fő célja a dobhártya pótlása, ugyanakkor lehetőség szerint a hallás javítása is. Azonban kiterjedt gyulladásos esetekben, amikor a hallócsontokat is érinti a beavatkozás, esetleg a cholesteatoma eltávolítás alatt megnyílik a belsőfül, vagy elektromos csontfúró használata szükséges, a hallás javulása elmaradhat a várakozástól, ritka esetben romolhat is.
Arcideg bénulás: mivel a műtéti területen halad át az arcideg, rendkívül ritkán sérülhet, ezzel átmeneti vagy végleges bénulást okozva. Az arcideghez csatlakozik, a középfülön áthaladó, ízérzést közvetítő ideg. Ennek sérülése, a nyelv azonos oldalán ízérzés kiesést okoz.
Szédülés: Ez a komplikáció rendkívül ritka, és elsősorban akkor fordul elő, ha a cholesteatoma elroncsolta az egyensúly szerv csontos falát.
A pótolt dobhártya kilökődése vagy felszívódása: Ez valójában nem szövődmény, hanem sikertelen műtét. A betegség kiterjedésétől (például a dobhártya perforáció méretétől) függően, de nem mindig épül be a dobhártyapótlás céljából behelyezett lebeny, és továbbra is lyukas marad a dobhártya. Ilyenkor a beteg nem kerül rosszabb egészségügyi helyzetbe, mint a műtét előtt, de a beavatkozást újra el kell végezni.
A cholesteatoma kiújulása: A cholesteatoma makacs betegség, különböző felmérések szerint minden 3-4. esetben a műtét utáni hónapokban, években ismét kialakul. Vagy azért, mert újra létrejön a dobhártya zsákszerű behúzódása, vagy azért, mert a műtét során még mikroszkóppal sem észrevehető méretű betegség, a zsák hámborításának egy parányi része ottmarad a műtéti területen, a dobüregben. Ilyenkor újra műteni szükséges. Kiterjedtebb cholesteatomák esetében eleve több lépcsősre tervezzük a műtétet, és akkor is újra kinyitjuk a dobüreget az első műtét után kb. 1 évvel, ha nincs különösebb panasz, vagy látható eltérés.
A műtétet követően a tympanoplastica végleges sikeréhez elengedhetetlen a tervszerű rendszeres kontroll, amikor a fülsebész mikroszkópos kontroll alatt áttekinti a megújított dobhártyát, a hallójáratban meggyült váladékot eltávolítja, a hallást ellenőrzi. A beteg megjelenése ezeken a kezeléseken alapvető a siker biztosításához.

Endoszkópos tympanoplastica (endoszkópos fülműtét)
Mi az endoszkópos tympanoplastica?
A Fülműtét (Tympanoplastica - dobhártya, hallócsontműtét) fejezetben leírt fülsebészeti eljárást egyes esetekben nem csak a hagyományos feltárással, mikroszkóp segítségével lehet elvégezni, hanem endoszkóppal, a hallójáraton keresztül. Az endoszkópos műtét sok esetben ugyanolyan hatékony, mint a hagyományos feltárással, mikroszkóp segítségével végzett fülműtétek, hasonló arányban lehet zárni a lyukas dobhártyát, és javítani a hallást. Ugyanakkor jóval kevésbé megterhelő a betegnek, mint a hagyományos fülműtét, mivel jóval kisebb a szöveti sérülés. Csak egy nagyon kis metszés történik benn a hallójárat mélyén, illetve a lyukas dobhártya pótlásához szükséges lebeny vételének helyén, a hallójárat bemenetének első részén található porc (tragus) felszínén.

Mik az endoszkópos fülműtét előnyei?
Azáltal, hogy az endoszkópos fülműtét kevésbé invazív, kisebb a szöveti sérülés, kevesebb fájdalomról számolnak be a betegek a műtét után. Emellett nem szükséges a hallójáratot tamponálni, és jóval kisebb kötés szükséges a fülre, sőt, bizonyos esetekben még kötés sem. Az endoszkóp akkor is nagy segítség fülműtét közben, ha nem sikerül végig kizárólag endoszkópos úton végig vinni a fülműtétet, ugyanis az endoszkóp segítségével a középfül üregrendszerének olyan részeibe is könnyedén be lehet látni, amiket mikroszkóppal csak nagyon nehézkesen, jóval nagyobb feltárással lehet elérni.

Mik az endoszkópos fülműtét hátrányai, akadályai?
Mivel a hallójáraton keresztül történik a műtét, csak olyan betegeken lehet endoszkóp segítségével műtétet végezni, akinek kellően tág a hallójárata, illetve a hallójárat lefutása, alakja is meghatározza, hogy lehet-e endoszkóppal operálni a fület. Emellett ha cholesteatoma miatt történik a fülműtét, és a cholesteatoma jelentősen beterjed a fül mögötti ún. csecsnyúlványba, akkor mindenképpen a hátsó, fül mögötti metszésből végzett feltárás is szükséges. Az endoszkópos tympanoplastica kockázatai, szövődménylehetőségei, és sikerességi rátája lényegében megegyezik a hagyományos, mikroszkópos tympnaoplastica műtéttel.

Oldalsó koponyaalapi sebészet
Mi az az oldalsó koponyalapi sebészet?
A koponyaalap egy határterületi régió, ahol az idegsebészet és a fül- orr- gégészet találkozik. Az oldalsó koponyalapi sebészetet igénylő betegségek ritkák, általában jó- vagy rosszindulatú daganatok. Ezek jellemzően olyan fülészeti betegségek, amik a középfül belső határát meghaladják, és ráterjednek a koponyaalapra, az agy alatti területre, a szomszédos agyhártyára, rosszabb esetben az agyállományba, de előfordulhatnak eredendően a koponya oldalsó csontozatából vagy magából az agyhártyából kiinduló betegségek, illetve esetleg a nyak legfelső, a koponyalapot érintő szegmensének betegségei. Az oldalsó koponyalapi sebészeti műtéteknél legtöbbször fül- orr- gégész és idegsebész dolgozik együtt.

Milyen betegségek fordulnak itt elő?
A régióban a gyulladásos állapotok közül néha a feljebb említett cholesteatoma tud a koponyalapra terjedni. Emellett előfordulhatnak rosszindulatú daganatok, rákok, melyek megfelelő kezelés nélkül akár rövid időn belül halálhoz vezetnek. Ezek a hallójárat vagy a középfül hámborításából indulnak ki leggyakrabban. Szintén kialakulhatnak jóindulatú körülírt betegségek, tumorok is, legtöbbször éreredetű daganatok, vagy a területen áthaladó idegek borításából kiinduló daganatok, illetve előfordulnak ciszták is.

Miért veszélyesek ezek a betegségek?
A jóindulatú betegségek jellemzően önmagukban nem vezetnek halálhoz, és csak lassan nőnek, azonban a folyamatos növekedés kapcsán előbb-utóbb valamilyen környékbeli agyideget nyomni fognak. Ezen a területen számos fontos agyideg lép ki a koponyából, többek között a halló- és egyensúlyozó ideg, az arcideg, illetve lejjebb (beljebb) a garat érző- és mozgató idege, illetve a nyelv és a hangszalagok mozgató idege. A jóindulatú koponyaalapi betegségek attól függően okoznak panaszokat, hogy melyik ideg környékén nőnek, így lehet panasz az arc lebénulása, halláscsökkenés, szédülés, a nyelv mozgászavara, rekedtség, vagy nyelési nehezítettség.
A jóindulatú betegségekkel szemben a rosszindulatú daganatok nagyon gyorsan nőnek, pusztítják a környező szöveteket, előbb-utóbb a környékbeli nyirokcsomókba, később a távolabbi szervekbe, elsősorban a tüdőbe áttéteket adnak. Kezelés nélkül biztosan halálhoz vezetnek, vagy az elsődleges daganat okozta pusztítás révén, vagy áttétek esetén a szervezet teljes legyengítése által.

Mi a célja és a menete a koponyalapi sebészetnek?
A jóindulatú koponyaalapi elváltozások esetén a műtét célja az agyidegek működészavarának megelőzése, vagy a további romlás meggátlása, míg a rosszindulatú daganatok esetén a túlélés. Számos érzékeny képlet helyezkedik el a területen, például a feljebb említett agyidegek, vagy az agyhoz friss vért szállító nagy artériák, a vért onnan elszállító vénák, illetve az agyhártya. Ezek miatt maga a műtét is veszélyes, a középfülműtétekkel szemben jóval nagyobb eséllyel alakulhat ki valamilyen szövődmény, agyideg bénulás, vérzés, agyhártya sérülés. Ugyanakkor műtét nélkül a jóindulatú betegségek is előbb-utóbb ezeket a panaszokat (agyideg bénulás) fogják okozni, míg a rosszindulatú betegségek halálhoz vezetnek. Így sok esetben még akkor is javasolt a műtét, ha az veszélyes, illetve bizonyos szempontból az eddigiekhez képest rosszabb életminőséghez vezet.
Egyes esetekben, bizonyos betegségeknél a sugárkezelés is meggyógyíthatja a beteget, vagy késleltetheti az agyideg panaszok létrejöttét. Ez minden betegnél egyedileg mérlegelendő a betegség típusa, kiterjedése, a beteg általános állapota, és panaszai alapján. A betegség pontos felméréséhez leggyakrabban vékonyszeletes képalkotó vizsgálatokat, CT-t és MRI-t is készítünk.