Szédülésdiagnosztika, otoneurológia

Szédüléssel, bizonytalansággal járó betegségek diagnosztikája az egyensúlyszerv vHIT eszközzel történő vizsgálata segítségével.

A vizsgálat hatékonyságát elősegíti, ha a vizsgálat előtt ide kattintva letölti a szédüléses panaszaira vonatkozó kérdőívünket, és azt kitöltve visszaküldi kollégánknak címezve az info@enthouse.hu email-címünkre, vagy magával hozza a vizsgálatra.
Rendelési idők




kedd 16:00 - 17:20
Dr. Nguyen Nguyet Anh




csütörtök 16:00 - 17:20
Dr. Bajor Bence




péntek 09:00 - 10:20, 13:40 - 15:00
Dr. Varga Zsuzsa




Áraink 2024. november 1-től




Általános otoneurológiai vizsgálat vHIT eszközzel
40 perc
56.000,- Ft



Otoneurológiai kontroll vizsgálat
20 perc
34.000,- Ft



Rendelőnkben lehetőség van a vizsgálati díjakat bankkártyával fizetni.
A legtöbb egészségpénztár kártyáját szintén elfogadjuk, szerződött partnereink listáját ide kattintva tekintheti meg.
Bővebben az otoneurológiáról
A szédülés egy olyan tünet, melyet egyes esetekben nehéz kezelni, máskor viszont egyszerű a megoldás. A szédülések egy része ártalmatlan, és bizonyos határig élettani jelenségnek tekinthető (pl. ha valakinek leesik a vércukorszintje), de akár súlyos betegség jele is lehet. Mindenesetre a hirtelen és heves szédüléses rosszullétet komolyan kell venni.

Az egyensúlyérzékelésünk arra való, hogy a testünket a térben el tudjuk helyezni, illetve helyzetünket meg tudjuk határozni és változtatni. Ezt az agyunk érzékeli és irányítja három ingercsoport alapján. Első a vesztibuláris rendszer, ami a belsőfülben lévő egyensúlyérzékelő érzékszerv. Második a vizuális ingerek csoportja, melyeket a szemünkkel látunk. Harmadik a proprioceptiv ingerek csoportja, amely a vázizomzat felől érkezik, és amely informálja az agyunkat arról, hogy melyik ízületünk hogyan áll éppen, melyik talpunk milyen felülettel találkozik. E három „érzékszerv” nyújtja az adatokat ahhoz, hogy az agyunk érzékelje a helyzetünket és mozgásunkat, majd ezek alapján a vázizomzat és a szemizmok működésének koordinálásával teremti meg a test egyensúlyi helyzetét.

A szédülés az a kellemetlen érzet, ami akkor alakul ki, ha a fenti három ingercsoport más és más információt nyújt az agynak, vagy valamelyik felől nem jut be megfelelő információ. Van élettani szédülés: például 4-5-ször körbeforgunk magunk körül, ezzel ingerelve a vesztibuláris érzékszervünket. Vannak viszont igen kellemetlen szédülések, amik általában valamilyen betegség tüneteként jelentkeznek.

Hogy mitől és miét szédülünk? Erre sokszor igen nehéz válaszolni, néha hosszú kivizsgálás után is csak a sötétben tapogatózunk. Mivel a feljebb felsorolt három rendszer működését nagyon különböző betegségek, állapotok befolyásolják, ezért sokféle szakember foglalkozik a szédülés eredetével és okaival: háziorvos, neurológus, fül-orr-gégész, belgyógyász, szemész. A szédülések egyik csoportja központi idegrendszeri (agyi) eredetű, másik csoportja perifériás (egyensúlyszervi) eredetű, és csak nagyon ritkán kell máshol keresni a probléma forrását. Ez utóbbi kategóriába sorolhatjuk a szemészeti, bizonyos belgyógyászati, és a váz-izom rendszeri szédüléseket.
Központi idegrendszer eredetű szédülések
Ha a szédülés oka a központi idegrendszerben (az agyban) keresendő, általában hosszú ideig fennáll az imbolygó, változó jellegű szédülés, mely gyakran visszatér, és nehezen múlik.
1. Vérkeringési zavar az agyban
A szédülés leggyakoribb oka az, hogy kevés vért vagy oxigént kap az agy. Van eset, amikor a környezetben kevés az oxigén, például a magas hegyekben, 3000 méter felett. Ha vérszegénység áll fenn, szintén kevesebb a vér oxigéntartalma az oxigénkötő kapacitás csökkenése miatt. Szintén az agy vérellátása csökken, ha migrénje van valakinek, ami erős heves féloldali fejfájással jár, de szédülés is gyakran jellemző.

Az erek állapota alapvetően meghatározza az agyi vérkeringést, és az agyi szédülések leggyakoribb oka ér eredetű. Agylágyulás (szélütés, stroke) esetén hirtelen heves szédülés, fejfájás és egyéb neurológiai tünetek lépnek fel. Lassú érszűkület esetén, amit általában érelmeszesedés okoz, kialakulhat tartós szédüléssel járó ún. vertebrobasilaris elégtelenség, ami azt jelenti, hogy az agyalapi erek már nem jól látják el vérrel az egyensúly-központokat. A tartósan kezeletlen magasvérnyomás-betegség is rontja az erek állapotát, és szédüléssel vagy szédüléses rohamokkal járhat.
2. A központi idegrendszert is érintő anyagcsere problémák
Ha leesik az ember vércukor szintje, arra az agyunk a legérzékenyebb, szédülést érzünk: tartós éhség, vagy erősebb fizikai megterhelés után. Lehet, hogy a szédülés hívja fel a figyelmet a cukorbetegségre. Ezért is érdemes laborvizsgálatot kérni szédülés esetén. A vércukor mellett már, a vérben keringő káros anyagok is vezethetnek agyi eredetű szédüléshez, például egyes mérgezések, vagy komoly vese- és májbetegségek kapcsán is kialakulhat.
3. A központi idegrendszer speciális betegségei
Ritka és súlyosabb idegrendszeri betegségek is állhatnak a szédülés hátterében (Sclerosis multiplex, agyi tumorok, epilepszia, stroke, stb), melyek miatt a neurológiai, vagyis ideggyógyászati vizsgálat mindenképpen a kivizsgálás részét képezi.
Perifériás (egyensúlyszervi) eredetű szédülések
Amikor a belsőfülben lévő egyensúlyszervünk (labyrinthus) a felelős a szédülésért, akkor beszélünk perifériás eredetű szédülésről.
1. Beningnus paroxismalis positionalis vertigo (BPPV)
A leggyakoribb ilyen betegség a helyzetváltoztatás hatására kialakuló forgó jellegű szédülés, az ún. benignus paroxismalis positionalis vertigo (BPPV). BPPV esetén jellemzően reggel felkeléskor, de más esetben a nap bármely szakában előrehajoláskor, hanyatt dőléskor, vagy fekvő helyzetben oldalra forduláskor, 20-30 másodpercig tartó heves, forgó jellegű szédülést érzünk, melyhez akár hányinger és hányás is társulhat. A ma elfogadott elmélet szerint a panaszokat a belsőfül folyadéktereiben megjelenő részecskék, szemcsék okozzák, amik ingerlik az egyensúlyszervünket, de hogy pontosan miért és mitől alakulnak ki a kristályok, ez még kutatás tárgyát képezi. Eddig felmerült trauma, fertőzés, illetve keringési zavar is, mint kiváltó ok. Fontos a kórkép felismerése (mindig helyzetváltoztatás váltja ki a panaszokat!), mert ma már egyszerűen kivitelezhető mozgássorozat segítségével, úgynevezett repozíciós manőverrel a beteg panaszmentessé tehető. Ezzel a manőverrel a kristályokat kimozdítjuk a helyükről, és olyan térségbe helyezzük át, ahol már nem ingerlik az egyensúlyszervet. A repozíciós gyakorlatok közül a legismertebb az ún. Epley manőver.
2. Meniére betegség
Másik perifériás eredetű kórkép a Meniére betegség, melynél egy-két óráig tartó nagyon heves, forgó jellegű szédüléses roham jelentkezik egyoldali halláscsökkenéssel és általában mély hangú fülzúgással. A rosszullét változó gyakorisággal ismétlődik, de súlyos esetben heti több alkalommal is előfordulhat, és akár munkaképtelenné is válhat a beteg. Bár a rohamok múltával a fülzúgás elmúlik, és a hallás is visszatér, gyakori vagy súlyos rohamok esetén végleges halláscsökkenéssel és fülzúgással is járhat a betegség. A rohamok ideje alatt csak tünetileg tudjuk kezelni a betegeket, meg kell várni a roham spontán múlását. Tartós gyógyszeres kezeléssel és életmódbeli változtatásokkal általában a rohamok gyakorisága csökkenthető. Egyes gyógyszerekre nem jól reagáló esetekben szóba jöhet a belsőfül sebészi vagy kémiai úton (vegyszerrel, gyógyszerrel) történő kiirtása is.
3. Neuronitis vestibularis
A neuronitis vestibularis nevű betegségnél az egyik oldali egyensúlyszerv idege gyullad be, és hirtelen kezdettel napokig tartó, forgó jellegű, fokozatosan múló szédülést okoz. Ez az oldali egyensúlyszerv átmenetileg nem működik, ezért felborul az érzékelés és emiatt az egyensúly is. Szerencsés esetben az egyensúlyszerv működése visszatér, de néha végleg tönkremegy. Ha az egyik oldali egyensúlyszerv többé már nem működik, akkor is pár hét, 1-2 hónap alatt fokozatosan megszűnnek a panaszok, mert az agy alkalmazkodik, a másik oldali egyensúlyszerv elegendő információt fog szolgáltatni az érzékeléshez. Általában kórházi kezeléssel járó rosszullét, főként tüneti terápiát alkalmaznak gyógymódként.
4. Egyéb perifériás okok
Egyéb, ritkábban előforduló perifériás kórképek: az acusticus neurinoma (egyensúlyszerv idegének tumora), labyrinthitis (belső fül gyulladása), műtétek utáni belsőfül károsodások, kétoldali krónikus egyensúlyszerv károsodás, vestibularis migrain (főként az egyensúlyszervre kiható migrain).
Egyéb eredetű szédülések
Olyan betegségek, melyek szédüléssel járnak, de nem az egyensúlyszervben és nem az agyban keletkeznek. A nyaki gerinc és a nyakizmok betegségei mind járhatnak szédüléssel: izomtónus tartós fokozódása, nyaki gerinc meszesedése, kisízületi gyulladások.

Belgyógyászati betegségek közül az endokrinológiai (hormonrendszeri) betegségek járnak gyakran szédüléssel: mellékvese eredetűek (Addison kór, Cushing syndroma, phaeochromocytoma), pajzsmirigy alul- és túlműködés. A szívritmuszavarok azért járhatnak szédüléssel, mert átmenetileg nem jut megfelelő vérmennyiség az agyba. A központi idegrendszeri szédülésekkel átfedést mutatnak azok az állapotok, amikor az agyunk működését valamilyen toxikus anyag, méreg befolyásolja, és ennek hatására szédülünk. Ide tartozik az alkoholos befolyásoltság, bizonyos gyógyszerek, kábítószerek fogyasztása.

A szemészeti betegségek igen gyakran okozhatnak fejfájást, szédülést: például szemizombénulás, myasthenia gravis, a szemgödör vagy a szemgolyó sérülése, gyulladása, daganata, esetleg nagy dioptriakülönbség a két szem között.
Fentiekből kitűnik milyen sokféle betegség állhat az egyensúly felborulásának hátterében, ezért tehát mindenképpen részletes, fáradságos kivizsgálás javasolt a súlyos vagy a visszatérő szédülések okainak tisztázására.
A szédülő beteg vizsgálata
Az otoneurológiai betegvizsgálat során első feladat annak tisztázása, hogy egyensúlyrendszeri betegség, vagy valamely más betegség áll a panaszok hátterében.
1. Spontán nystagmus vizsgálata
A nystagmus, magyarul szemtekerezgés a szemmozgásokon keresztül mutatja az egyensúlyszerv éppen aktuális működési állapotát az agyidegpályák reflexein keresztül. Az orvos a tekintet bizonyos állásai mellett nézi a szemgolyó spontán rezgését. A nystagmus irányát a gyors szemmozgás irányáról nevezzük meg, intenzitását tekintve pedig lehet:
• I. fokú - csak a tekintés irányában látható
• II. fokú - szembe nézéskor is látható
• III. fokú - a nystagmus irányával ellentétes irányba tekintéskor is észlelhető.
2. Statokinetikus próbák
A statokinetikus próbák az egyensúlyszerv és a mozgató izomrendszer kapcsolatáról adnak felvilágosítást. A leggyakrabban használt vizsgálatok a következők:
- Romberg próbában a beteg csukott szemmel, összezárt lábbal egyenesen áll. Enyhe szédülésnél csak ingadozik, súlyosabb egyensúlyszervi probléma esetén a beteg oldal felé dől. Hátra dőlés centrális károsodásra utal.
- Bárány próbánál a beteget felszólítjuk, hogy a kinyújtott mutatóujját csukott szemmel tegye le, majd emelje vissza. A vizsgáló a saját ujjával ellenőrzi, hogy van-e félremutatás.
- Vakjárás vizsgálatakor a beteg csukott szemmel, előrenyújtott karral lépdel előre egyenes irányban. Perifériás károsodás esetén a beteg a kóros oldal felé tér ki, centrális okoknál kifejezett mozgás-rendezetlenséget (ataxiát) látunk.
- Unterberger vizsgálat során a beteg csukott szemmel helyben jár. Vestibularis eredetű betegségben általában a beteg oldal felé fordul.
3. Pozícionális nystagmus vizsgálata
A fej es a test egymáshoz viszonyított helyzetét megváltoztatjuk, és figyeljük a nystagmust. Dix-Hallpike manőver végzésénél a beteget ülő helyzetből hanyatt fektetjük, fejét az ágyszél nívója alá helyezzük, jobbra, majd balra fordítjuk, majd ismét felültetjük a beteget.

Halmágyi-teszt végzésénél a beteg a tekintetét fixálja elől, és hirtelen elfordítjuk a fejét az egyik irányba. Ez a vizsgálat az egyensúlyszervtől a szemmozgató izmokig futó reflexpálya épségét vizsgálja.

A nystagmus lehet iránytartó vagy irányát változtató. Az irányát megtartó általában perifériás vestibularis eltérésre, az irányát változtató centrális károsodása jellemző. Fontos annak megfigyelése is, hogy a nystagmus kimeríthető-e. Perifériás károsodásban a nystagmus általában kimeríthető, azaz az ingerlés ismétlésekor csökken az erőssége.
4. Vestibuláris ingerléses vizsgálatok
A jobb és a bal oldali labyrinthus a termikus vagy kalorikus ingerlés segítségével külön-külön ingerelhető, míg a forgatásos vizsgálatok egy¬szerre ingerlik a két labyrinthust.
- Kalorikus ingerlés során a külső hallójáratot a testhőmérséklettől eltérő vízzel vagy levegővel melegítjük, illetve hűtjük. Meleg inger hatására a nystagmus az ingerelt fül felé irányul, hideg inger hatására pedig ellentétes irányú.
- A forgatásos ingerlés során olyan természetes nystagmust kapunk, és regisztrálhatunk, amelyet például körhintán tapasztalunk. A forgatással ugyanis mindkét labyrinthusban folyadékáramlást hozunk létre.
- Galván ingerlés: vestibularis ingert jelent az is, ha a két fül mögötti területre helyezett elektródán át a fejet egyenárammal áramoltatjuk át, ezzel provokálva nystagmust. Ennek iránya a polaritással változik. Az áram a vestibularis ideget ingerli.

A fenti nystagmus-reakciók értékelhetők nagyítószemüveg alatti megfigyeléssel, de ennél pontosabb a nystagmográfiás regisztrálás: mérhető és dokumentálható a nystagmus amplitúdója, frekvenciája, időtartama, valamint a lassú fázis sebessége. A nystagmográf lehet elektro-nystagmográf, fejre helyezett elektrodák segítségével, vagy video-nystagmográf a szemmozgásokat rögzítő kamera beépítésével.
5. vHIT vizsgálat
A vHIT vizsgálat a video Head Impulse Test (fej-impulzus teszt), melyet rendelőnkben az ICS Impulse eszközzel kivitelezünk, mely egy modern, speciális videonisztagmográf. Ezzel mérjük fel a perifériás egyensúlyszervek funkcióját a belsőfülben. Az ICS Impulse szemüveget nevezik a "szem EKG-jának" is, képes objektivizálni és rögzíteni a spontán szemmozgásokat, rögzíteni és kielemezni a fej-impulzus tesztet (Head Impulse Test). A műszer úgy segít a vizsgáló orvosnak a szédülő beteg diagnózisának felállitásában, hogy kihasználja az egyensúlyszerv és a szemmozgató izmok közti gyors és szoros kapcsolatot. Így a szemmozgások zavarából lehet következtetni a szédülés, mint tünet eredetének pontosabb helyére, jellegére. Nyugat-Európában elsődlegesen ma már ilyen eszközökkel végzik rutinszerűen az otoneurológiai vizsgálatokat, Magyarországon azonban alig van ilyen vizsgálóegység. Az ENT House Budapest első magyar magán intézményként szerzett be 2016-ban egy vHIT berendezést.
A szédülő beteg kezelése
1. Gyógyszerek
A szédülésre gyakran tüneti gyógyszereket alkalmaznak, amelyek a szédülést, és a hányingert csökkentik, függetlenül annak kiváltó okától. Oki kezelésről akkor beszélünk, ha a szédülés okának felderítése után, célzottan a diagnózis ismeretében kap a beteg gyógyszereket. Ezek lehetnek keringésjavítók, vagy az egyensúlyi központok anyagcseréjét befolyásoló gyógyszerek. A gyógyszereket általában hetekig, hónapokig, vagy akár hosszú évekig kell szedni az optimális gyógyhatás eléréséhez.
2. Életmódbeli tanácsok
Rendszeres szédülés esetén fokozottan javasolt az egészséges életmód követése: sétával, tornával, és helyes étkezéssel sokat javíthat az állapotán. Az alkohol még egészséges emberen is egyensúlyzavart okoz, így szédüléses beteg esetében nem megengedhető ennek fogyasztása.

Érdemes kerülni a nagyon sós és a zsíros ételeket, főként Meniére betegségben.

A szédülő beteg számára alapvető fontosságú a biztonságérzet. Ajánlott a bot használata, az otthoni környezet biztonságossá tétele. Lehajláskor, mosakodáskor, hajmosáskor előfordulhat a nyak helyzetének megváltozása miatti szédülés. Éjszaka javasolt a lámpa használata, mert a világosság – a jó látási viszonyok - sokat segít az egyensúlyozásban, a tájékozódásban.
3. Egyensúlyt erősítő gyakorlatok
Minden szédüléssel járó betegségben segítenek a rehabilitációs tornagyakorlatok. Heves szédülés esetén csak fekvő helyzetben van jól a beteg. Ez az állapot néha órákig, napokig is eltarthat. Azonban a tartós és ütemes felépülés érdekében minél előbb szükséges a tornagyakorlatok végzése, fokozatosan. Minél több inger éri az egyensúlyrendszert, annál hamarabb áll helyre annak működése.

Kezdő gyakorlatnak: a fekvő beteg a szemével lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé néz, a fej mozgatása nélkül. A gyakorlatokat ismételve egy idő után a mozgás már nem vált ki szédülést. Később ezt a fej fordításával együtt gyakoroljuk. A következő fokozatban a fej és nyak fordítása javasolt ülő helyzetben. Amikor ülve már jól megy a gyakorlat, akkor tovább kell folytatni álló helyzetben, vagy járás közben is. A gyakorlatok kezdetben szédülést provokálnak, de ez ne legyen visszatartó erő. Tudatosítani kell, hogy javunkra válnak a gyakorlatok. A gyakorlatokat naponta legalább háromszor javasolt végezni, legalább 10-15 percig. Amikor a bizonyos szintű gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek - ez sokszor napokig is eltarthat - akkor folytassuk a következő, nehezebb fokozatú gyakorlattal.
Előfordulhat, hogy fáradtság, leterheltség, időjárás változás, felsőlégúti betegség akkor is előhozza a beteg panaszait, amikor már gyógyult. Ilyenkor érdemes újrakezdeni a tornagyakorlatokat.